Itt is vagyok.
Elnézést a csúszásért. Ahogy hazajöttünk, pár napra rá mennem kellett üzleti ügyben Svájcba és azóta sem sikerült teljesen utolérnem magam.
Pár szóban az én szemszögemből.
Családi szempontból volt egy "kis" aggályunk az odaúttal kapcsolatban. 800+km, 12+ órás út, Levike másfél éves, vajon eldobja-e magát a harmadánál és onnantól örökre megutálja-e a gyerekülést/autózást.
Mindegy, lesz, ami lesz.
6-kor megindultunk a gyülekezőhöz. Az M0 kicsit szivatott, de végül időben odaértünk.
Tobzódtak a szebbnél szebb járművek
Illetve már be is indult az ismerkedés/bandázás
Kiosztottam a segédletet, Bopat a rádiókat, tartottunk egy kis eligazitást, kiemelt hangsúlyt fektetve a konvojozásra, az esetleges félreállókra, féktávokra, kommunikációra...
Ezen kívül összegyűjtöttük a közös "biztosítást", amivel senkinek sem volt kivetni valója.
Végül 9db Japtimerből állt az I. JapTimeTour konvoja az utolsó utáni pillanatokban történő visszamondásoknak és szerencsére egy új jelentkezőnek köszönhetően:
- Turan6 + Viki / 1979 Mitsubishi Celeste GSR
- Pacsker + Viki + piciLevi / 1988 Toyota Corolla GT-i
- gyiik / 1982 Daihatsu Charmant 1300LE
- TZS + Csilla + Lindi + KisTesó / 1986 Toyota Corolla AE86 GT
- Ewing / 1990 Toyota Corolla EE90
- Prien47 + Geri + 1fő / 1982 Honda Accord
- Vukmann Attila + 1 fő / 1990 Honda CRX
- Bopat +1 fő /1993 Nissan 300ZX kabrió
- Drvajda +1 fő /1987 Toyota Corolla sedan
Most már elmondhatom, hogy igazándiból egyáltalán nem bántuk a csökkentett létszámot. Sokkal jobban kezelhető ennyi autó és ember, családiasabb és közvetlenebb volt így a csapat.
Mielőtt meghirdettük Turan6-al az eseményt, olyan 6-8 autót prognosztizáltunk, aztán amikor már volt vagy 15 tuti-biztos-fix-ott-leszek résztvevő, akkor is azt mondtuk (korábbi tapasztalatokból), hogy jó, ha 8-10 autó eljön végül, így nem voltunk csalódottak és utólag is azt kell mondjam így volt optimális a résztvevők száma.
Ezen kívül még Domi007 volt, aki a családjával várt minket az első éjszakai szálláson, de ő nem jött a konvojjal, mert új autójával (E12 Corolla) kellett, hogy jöjjön, mivel nem készült el a Japtimere.
Visszatérve a gyülekezőre. Megbeszéltünk mindent, megvártuk (szerencsére nem sokat) a két későt, aztán neki is vágtunk a túrának.
A Tatabányáig lógott az eső lába, aztán jött az első vízfüggöny
Amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is állt.
A Mosoni pihenőnél vettük ki üresbe először. Közös Osztrák matrica vásárlás és mentünk is volna tovább, de a ZX-en Botond észrevett valami folyást.
A tűzfal vonalából csöpögött ütemesen valami víz alapú létyó. Nem olaj, nem klíma kondenzvíz. Nem is tudtuk hirtelen, hogy micsoda lehet ott, de már csak a hűtőfolyadékra tudtunk gondolni az édeskés íze miatt.
Szerencsére nem láttunk ott semmi fittinget, ami ereszthetett volna, aztán végülis Bopat megkóstolta a szélvédőmosóját, ami ugyancsak édes volt. Ekkor valaki bedobta, hogy lehet a felgyülemlett esővíz és a szélvédőmosó keveréke csöpög ki valami kifolyón. Próbáltuk a szélvédőre folyatott friss nedűvel szaporítani a csöppöket, de nem változott semmi. Végülis úgy döntöttünk, figyeljük a hűtőfolyadék szintjét és hőmérsékletét, be is raktunk a ZX-be desztvizet, de a tippünk az maradt, hogy valami félig eldugult kifolyó lehetett, ami nagyon lassan tud ürülni.
Ezen kívül látszott, hogy a ZX indítása már a halálán van. Töltést mértünk, így jó eséllyel az akksira gyanakodtunk, hogy cellazárlatos lett. Abban maradtunk, hogy a következő pihenőnél megnézzük mi újság vele.
Ismét útra keltünk. Hamar át a határon
Kb. Bécs vonaláig jók voltunk, aztán újra megnyíltak az égi csatornák.
Innentől kezdve hol jobban, hol kevésbé szinte végig esett az úton. Negatívum, hogy a szép autók kicsit össze lettek mocskolva (bár meglepő, hogy a kinti utak mennyire tiszták..), illetve, hogy a tájból kevesebbet láttunk az alacsony felhők miatt. Előny, hogy a hőmérséklet nagyon ideális volt a nagy utazáshoz. Sok klíma nélküli autó volt, de nekik sem volt így melegük. Nagy szerencse, hogy a megállóknál vagy egyáltalán nem esett vagy csak éppen szemerkélt az eső.
(bocsi a felhúzott ablakos fotókért. Nagyon csapta volna a huzat Levit)
Az autópályás vízfüggöny miatt mindig van egy kis aggodalom, de nagyon kulturáltan közlekedett mindenki, ami a 3 nap, közel 2000 kilométerére végig igaz volt. Érett csapat, jó sofőrök, köszönöm, hogy vigyáztatok egymásra!
A megbeszéltek szerint St. Pöltennél lejöttünk a pályáról egy OMV-hez tankolni. Ekkor már mindenkinek ~350km környéke volt minimum az órájában. Pisi, kávészünet, illetve a ZX-nél láttuk, hogy az akksi végleg megkotlott. Kicseréltük a szervizautóban hozott pótakksira, ami olyan könnyedén indította innentől kezdve a V6-ost, hogy öröm volt nézni.
Kis beszélgetést követően tovább indultunk innen is.
Egy csöpp autópálya Loosdorf-ig, aztán a tervek szerint kisebb-nagyobb országutakon belevetettük magunkat az Alpokba.
A rádiós eszmecsere nagyon jó ötletnek bizonyult. Ha veszélyhelyzet, nem látható navigációs kérdés volt szépen értesítette az első a mögötte jövőket, de nagyon jó volt tapasztalni a mopedautó/traktor előzéseknél, hogy a csapat mennyire egy közös konvojként gondolkozik: "kanyarban is előzz, még nem jön autó, mondom mi az utsó, ami elment..." A szerpentineken ez nagy segítség volt a hatékony együtthaladáshoz.
Ezen felül, hogy mindenkinek meg legyen biztosan a másik, kértem még korábban egy gyors bemutatkozást, volt éneklés, gyerek halandzsás helyzetjelentés és természetesen sok viccelődés, vérszívás is
Érdekes volt, hogy a lehangoló idő és a több első személyes találkozás ellenére jó hangulat volt az autókban és a megállóknál is egyaránt
Az autók csodásan abszolválták a szerpentineket. Gyönyörű helyeken vitt az utunk. Sokkal jobban élveztük ezeket az utakat, mint az autópályát.
Admont városába érkeztünk, ahova az ebédet terveztük.
Kicsit sétáltunk is, ami igazán jól esett, majd betértünk egy vendéglőbe.
Személyes véleményem nem változott. Szar Osztrák gasztronómia, megettem, mert éhes voltam, de semmi extra. Pihegtünk, beszélgettünk, rádióban akksit cseréltünk...
Mivel tudtuk, hogy az út felét már abszolváltuk és jók is voltunk időben, ezért felszabadultabb volt a csapat. Nem beszélve arról, hogy a cél előtt már csak egy állomás várt minket, ami nem más volt, mint a híres Hallstatt.
Indulás előtt még két komoly meghibásodást kellett orvosolnunk
Ewing Corollájában az utángyártott, hátsó, két izzószálas izzó belül zárlatos lett és emiatt a két fék és a helyzetjelző mindig együtt világított. Érdekes volt a jelenség, nem is vágtuk rá rögtön, de Toytib telefonos segítsége végül hasznos volt, mert ő már egyszer találkozott ilyennel. Cseréltük, pipa, illetve gyiik Charmantján kellett cserélnünk a aszélvédő felső tapaszt, mert felázott az esőben és így becsöpögött pár vízcsepp az utastérbe. Természetesen minden kellék és szerszám továbbra is volt a közös szervizpakkban.
Megindultunk Hallstatt felé
Volt, ahol muszáj volt megállni egy-egy fotó erejére
A rádiózás szinte folyamatos volt. Jó volt a hangulat
Közben meséltek magukról az "újak" is. Alakult a csapat
Kedvenc beszólásom, amikor az egyik völgyben lezárták a főutat egy baleset miatt, vissza kellett fordulnunk, kis falvak utcáin kerülnünk, akkor ezt hallottam: "Éppen szembe mentetek el egymás mellett. Ez nem feltétlenül jelent jót
"
Gyönyörű hágókon, völgyeken és alagutakon mentünk keresztül. Még esőben is csodálatos a táj és a rendezett földek, porták..
Hallstatt előtt végül sikerült a Google Maps által sokszor tiltott hágóra felkavirnyáznunk.
Gyönyörű és élvezetes volt, majd engedélykérés nélkül megállítottam a konvojt. Már csak a fotó miatt is megérte. Bopat drónt is reptetett
Beértünk Hallstattba.
1 óra szabadfoglalkozást beszéltünk meg. Jól esett nyújtózkodni, illetve megtapasztalni ezt a tényleg csodálatos várost!
Végül összeszedtük újra a konvojt és megtámadtuk Salzburgot. Pontosabban Ainringet. Innentől már hamar elröppent az idő és meg is érkeztünk a szállásra. Végül, ha jól emlékszem este fél9 körül futottunk be és azt hiszem a többi résztvevő nevében is nyilatkozhatok, hogy erre a napra már jó volt utoljára leállítani az autót. Bevettük a szobákat és egy rögtönzött vacsora/iszogatás/beszélgetés során még kitoltuk a lefekvést.
Megbeszéltük a másnapi gyülekezőt, majd végül elájultunk, hisz másnap várt minket a veterán találkozóóó
Vasárnap kiadós reggelivel kezdtünk, immáron Domiék társaságában
Közben nekem folyamatosan írt Mathias (A Nippon Classic főszervező), hogy már gyülekeznek, merre vagyunk, várnak szeretettel, stb stb..
Hamar kicsekkoltunk, aztán mentünk volna autót mosni/gyülekezni, DE. Szólt Anti, hogy szó szerint a SZOMSZÉD ház pajtájában talált pár kincset.
Hipp-hopp meg is volt a kutató-dokumentáló brigád, aztán fotóztunk és csak nevettünk, hogy mekkora esély lehet éppen erre.
A2 Celica, 3db A7 Supra, W2-es MR2. Rákérdeztünk, gyűjtőé, de ki tudja, hogy lesz-e valaha belőlük valami..
Na aztán igyekeztünk, mert közeledett a gyülekezőnk. Mégiscsak a Japtimerst képviseljük. Nehogymár ne mossuk le a gépeket?!
Ha kell, akkor reggeli záporban
mathias küldött mosó címet, így be is álltak a magyarok a Boxokba
Tudjátok mi volt meredek? Hogy álltak mögöttünk még mosóra váró helyi civilek
Szállodák előtt felállt a magyar konvoj, hogy a nem egészen 3km-re levő találkozóra együtt gurulhassunk be
Nagyon jó érzés volt tapasztalni, hogy vártak minket. Mosollyal és ingyenes ebéd kuponnal örvendeztettek minket és természetesen a közös parkolóhelyünk is le volt foglalva.
Már nem tudom ki mondta, de mennyire igaza volt. Olyan Németes rendezvény volt, hogy eshet eső, lehet fölrdengés, de akkor is meg van tartva. Így is volt. Sok ernyő és nagy nyüzsgés várt minket
Nagy, kollektív veterános rendezvény kajáva-piával, muzsikával, melynek fő témája a japánok voltak.
Büszke voltam a csapatunkra.
A túra kötelező 100%-os műszaki állapotán kívül a résztvevő autóink esztétikai állapotát is 90-95%-ra szigorítottuk. Nem volt okunk szégyenkezni. Gyönyörű megjelenésű autókkal mentünk. Nem lógtunk ki a mély nyugati pénztárcájúak sorából
Mathias rögtön üdvözölt is minket
Megbeszéltük, hogy x óra múlva indulunk a második szállásra. Addig pedig szabad foglalkozás. Kutyázás, lurkózás, ebédelés, beszélgetés és persze megcsodáltuk a kiállított járműveket is. Volt sok szépség és különlegesség! Megérte ellátogatni.
A Nippon Classic "csapat" múltja miatt erősen a Mazdák domináltak a japánok közül.
3 személyes kedvencem is Mazda volt.
A Cosmo-t, ami Európában UFO, japánban is inkább kiállítási tárgy, talán nem kell ecsetelnem miért..
Idén a második, amit látok. Nem tudom értelmezni, de talán nem is kell..
Második az RX-3 azzal a fronttal és abban a színben, amit itthon is találtam.
Én hülye, hogy akkor még nem értettem hozzá..
TOPLISTÁM első egyedei közül.. Szerelem..
A harmadik pedig csak egy "egyszerű" 929 volt a kedvenc, kocka, 80-as érámból
Nem az autó volt különleges, hanem az állapota. Pár 10 ezres futásával TÉNYLEG olyan volt, mint az új. Hihetetlen!!!
Na meg persze volt még más imádnivaló is, de had ne kavarodjak most bele
Mint látható ki is sütött a nap.
Innentől pólós idő és megszűnt az átok. Jó érzés volt, hogy megérte kitartani!
Néztünk luktető 1 hengeres trakikat, OFF-os szépségeket és japán csodákat.
Szerintem mindenki elégedett a látvánnyal a végére, majd összegyűltünk.
drvajdáék és Vukmann Attiláék, ahogy előre is jelezték, nem tartottak velünk a 2. szállásra, így elbúcsúztunk, mi meg újra célba vettük a magas hegyeket. Itt egy pár 100 méteres zápor még integetett nekünk, aztán csodás út és szikrázó napsütéses idő vezetett minket az 1 órára levő szállásig.
Pontosabban vezetett a többieknek
Mert nekem csörgött a telefonom. Attila hívott, hogy vegyem már elő a pénztárcám. Kézbe vettem, IGEN? Nem tűnik fel, hogy nem az enyém?!
Hát nem tűnt basszus..
De neki se. Olyannyira, hogy én még az ebédemet is az ő pénzéből fizettem
Gyakorlatilag a reggeli autómosásnál adott Attilának Vikim Euro aprót a tárcámból, ahol valahogy felcserélődtek. Eltelt fél nap, de semelyikünknek sem tűnt fel, hogy más tárcáját szorongatja
Tényleg csak a márkajelzés volt rajtuk más
Így én visszaperdültem Salzburgba, majd a gyors cserét követően újra a szállás irányába álltam.
A szállásra azt hiszem nem lehetett panaszünk..
Radstadt-ból egy gyönyörű szerpentin vezetett egészen a szállásig. A jó értelembe vett semmi közepén állt a "szerény" épület
Szerény panorámával
Azt hiszem itt már mindenki megkapta azt, amiért jött. Igazi Alpesi táj, havas csúcsok, ollóval vágott legelők, virágcunami...
De jó, hogy korábban érkeztünk. Volt idő sétálni, kirándulni...
Saját pisztrángos tavakkal, állatokkal, Dachsteinre történő kilátással tényleg bekerült nálam a visszamennék jó helyek listába.
Rögtönöztünk MAGYAR szállásadóinkkal egy közös vacsorát. Nagyon jó vendéglátók voltak, jól éreztük magunkat!
Este pedig becsületkasszára nyomhattunk egy sörözgetős, iszogatós tivornyát.
A nagy részegedések elmaradtak (nem is feltétlen baj), de jó kedélyű beszélgetésekből nem volt hiány.
Nyugovóra tértünk, majd megbeszéltük, hogy aki szeretne az alhat sokáig.
Hétfőn, ismét várt minket a terülj-terülj asztalkám. Úgy szeretem ezeket elnyújtani. Jól esik a reggeli csevely
Induláshoz összegyűltünk és ahogy a másik szállásról Bopaték jöttek fel hozzánk, már hallottuk, hogy valami nincs rendjén.
Először azt hittem, valami nagy Harley pötyög fel a szerpentinen. Nagyon hangos és nagyon lüktető hangja volt a ZX-nek.
Miután felértek, mondta is botond, hogy a kipufogónak van valami baja.
Kérdeztem, hogy az erejével nincs gond? Nekem inkább olyan, mintha a 6-ból 5 henger járna, de persze ezt aegy V6-osnál nehezebb megmondani.
Végül előkerültek a szerszámok és kis bontással, először a hengerenkénti gyújtótrafók, majd az injektor csatik segítségével megállapítottuk, hogy a 6. henger injektorja megadta magát.
Próbáltunk szerezni helyben, de természetesen csak rendelésre jött volna meg, így lekötöttük az injektort és a trafót is, hogy véletlenül se hígulhasson az olaj üzemanyaggal, moshassa le a hengerfalról az olajat a benzin vagy forduljon elő szegény keverékes égés, alias fém alkatrész megolvadás. Magyarul az új nagy motorokhoz hasonlóan részben lekapcsoltuk a hengert
Jó volt egy kis közös szerelés a csodás időben. Igazándiból egyikünk sem érezte a kéztetést, hogy nagyon Magyarország fele kellene vennünk az irányt...
Botondék végül hazaindultak autópályán (épségben meg is érkezett a VG30DE), Turan6-ék is így döntöttek, mert siettek, mi meg nekivágtunk a harmadik napnak, avagy a "99"-es úti hágónak.
Megtankoltunk Radstadt-ban, majd nekivágtunk a hegyeknek.
Tovább kényeztetett minket az időjárás, így volt látnivaló bőven. Azt vettük észre magunkon, hogy nem is nagyon akarunk 60-70km/h fölé menni.
Annyira kellemes volt az út, hogy még az sem zavart igazán, amikor a vándorcirkuszosok miatt tötyögtünk kilométereken át.
Végül úgy döntöttünk, Murau-ban állunk meg ebédelni.
Odébb álltunk meg, így a csodálatos településen több km-t sétálhattunk az étteremig. Csodás volt.
A rántotthús herótból kiindulva egy Pizzériát választottunk.
De jól tettük. Végre fincsi étellel tehettem tele a pocakom. Nagyon nem akaródzott hazamenni. Eltöltöttünk Murauban vagy 3 órát
Végül visszasétáltunk az autókhoz, tartottunk egy tájékozódási, térképészeti szópárbajt
, aztán megindultunk Magyarország irányába
Ahogy a legtöbben terveztük, még családostul maradtunk pár éjszakát Ausztriában, így Graz előtt elbúcsúztunk egymástól.
Mi még kint maradtunk Péntekig, így egy jó kis "nyaralással" zártuk a túrát.
A biztosításra végül nem volt szükség, így mindenki hiánytalanul visszakapta a 25 ezer Ft-ját.
A szervező témában olvasható Checklist, Mit hozz, Mit hozzunk közösen - taktika úgy nézett ki helyén való volt. Nem történt semmi komoly meghibásodás, az egyetlen érdemleges az injektor halála volt, amitől, kellő előkészülettel több 100km-t haza tudott menni lábán az autó.
Ilyen túrát mindenkinek
Összegezve, nagyon jól éreztem magam veletek!
Köszönöm mindenkinek, aki hozzá tett és részt vett az eseményen. Csak azért nem mondom, hogy 100%-os, mert az első napot beárnyékolta az esős időjárás, de nem győzöm személyesen sem hangsúlyozni, hogy még ekkor is igencsak meglepő volt a csapat lelkessége. Nem voltak fancsali fejek, "forduljunk inkább vissza" megnyilvánulások. Mentünk és megpróbáltuk kihozni a legtöbbet belőle. Le a kalappal!
Sokat tanultam belőle szervező fejjel is, de remélem nem érződött túl sok "káosz".
Nagy örömmel töltött el, hogy a különleges autók mellett emberileg is minőségi csapat jött össze. Függetlenül a lakhelytől, az anyagi helyzettől, hogy újoncról vagy régi ismerősről volt szó, igazán jó hangulatú, mosolyokkal tarkított eszmecserék jellemezték ezt a pár napot.
Jó volt, hogy feleségek, barátnők és gyermekek is velünk tartottak. Igazi családi kikapcsolódás volt ez így és végre megismerkedhettünk a egymás "háttértámogatásával" is.
Az I-re a pont, hogy Levi is várakozáson felül bírta az utazást, így stresszmentesen tarthattunk veletek!
Mi, ha jól emlékszem 1740km-el zártuk a kis kiruccanást.
Fogyasztásunk 6,8 - 7,7 - 6,9 - 7,6 volt, amivel teljesen elégedett vagyok
Köszönöm!!
TOVÁBBI KÉPEIM