Megkésve, de itt a beszámoló az én szemszögemből is. Szombaton reggel találkozott a konvoj és már itt is látszott, hogy egy remek csapat fog összeverődni.
Miután mindenki befutott, nekiindultunk az útnak.
Néhány kilométer és sok esőfelhő után megérkeztünk az első pihenőnkhöz, ahol autópályamatricát vásároltunk illetve a 300ZX hibáját vizsgáltuk.
Ezek után gyorsan átmentünk a határon, majd St. Pölten-ben jött az első tankolásos szünet. Itt a 300ZX új akkut kapott, illetve gyiik is szorgosan ragasztott.
Letértünk a pályáról és jött a jó tempójú kanyargás a falvak között, néha egy-egy mopedautós szakasz megszakításával.
Admontban ettünk egy kis schnitzelt, aztán gurultunk is tovább. Ahogy egyre feljebb mentünk, a kilátás is egyre jobb lett, ezt a fotók is bizonyítják:
Itt volt egy szerintem vicces történés: egy hosszabb emelkedőn gyiik beszólt a rádióba hogy előzhető, neki ez a max. Gondoltuk a Honda csak meg tudja csinálni “L”-ben a Charmantot. Hát nem nagyon
. Hosszas egymás mellett “száguldás” következett, ugyanis a “csúnya ‘80-as szedánok” nem nagyon kedvelték az emelkedőt.
Végül az emelkedés végén megálltunk egy öbölben fotózkodni:
Ezek után megérkeztünk Hallstadtba, ahol gyönyörű táj fogadott minket.
8 óra fele megérkeztünk gyiik-al Ainringbe, ugyanis a hatalmas zuhé közepette elvesztettünk minden más autót, így hát az egyetlen ismerős lámpát követtük. Nem sokkal később a többiek is befutottak.
Este mi még visszaugrottunk Salzburgba, ahol a szépen kivilágított város fogadott minket. Már ekkor parkolt jópár veterán a városban, igaz ezek nem japánok voltak. Másnap reggel a reggeli elfogyasztása után mi elmentünk mosatni és tankolni, viszont a benzinkúton csak gépi mosó volt, szóval a mosást végül a hotel parkolójában intéztük el. Végül megérkeztünk a rendezvény helyszínére, ahol már vártak minket. A találkozó valóban “nyugati” volt: rengeteg olyan japán különlegességet láthattunk, amelyek nem fordulnak elő itthon.
Személyes kedvenceim:
1. Mazda Cosmo
2. Mazda 929 Luce
3. Toyota Corona Mark II
Külön “érdekesség” volt (bár szerintem ez csak nekem volt az), hogy az Accordot ‘82-ben Németországban helyezték újonnan forgalomba, így úgymond “hazavittük”.
Miután megcsodáltuk a találkozó autóit, elindultunk a második szállásunkra. Szerencsére ezen az úton már csak kisebb záporok kaptak el minket itt-ott.
A második szállás is nagyon jó volt, rendkívüli kilátással.
Aznap mi még elmentünk egy kicsit szétnézni a szomszéd városkákba. Az egyikben találtam egy elhagyott Mazda 323F-et, ami ugye már Japtimer korú. Ilyen kék színben még nem láttam ilyen Mazdát. Egyébként valamiért nyitva volt.
Ezek után visszatértünk a szállásra és finomat vacsoráztunk.
Másnap elváltunk a csapattól. Hazafele már egyéb érdekesség nem adódott, kivéve egy osztrák falucska elhagyott étkezdéjét. A beállóban ugyanis érintetlenül
porosodott ez az Opel Kadett:
A végére csak nekem is jutott pajtalelet
.
Összegezve a történteket: nagyon köszönjük, hogy résztvehettünk a túrán! Gyönyörű tájakon jártunk és rendkívüli autókat láthattunk. Köszönjük a szervezést a vezetőségnek, Antinak a fékfolyadékot, gyiik-nak pedig az Ainringbe vezetést!
Az összes fotóm egyben
ITT.