Sziasztok,
Először is bocsánat, hogy ennyivel később írok a találkozóról, a másnapja óta egy pocsék betegség döntött le a lábamról (sikerült megfázni ebben a remek időben), így aztán gépet nem nagyon vettem a kezembe.
Szóóval, a Találkozó!
Nekünk a találkozón való részvételi döntés akkor született meg, amikor Pacsker átugrott a fórumot reszelni hozzánk. Amíg én el-el vesztem a bitek tengerében addig ő kedves feleségemmel meg lányommal trécselt, én oda se tudtam figyelni. Egyszer csak felkapom a fejem, mert azt hallom "akkor esetleg elmennénk mindhárman a találkozóra"
. Én már csak lendületből beírtam magunkat azonnal a fórumra, mert megvolt a kellő hátszél
.
Innen egyenes út vezetett a fantasztikus, igazi nyár eleji napig, amikor is reggel találkoztunk. Virágot azonnal megnyugtatta a hihetetlenül családias, barátságos közösség, plusz persze a rengeteg apróság akik szüleiken csimpaszkodva már nagyban buliztak a helyszínen. A géppark most sem hagyott kívánnivalót maga után, perfekt állapotú fantasztikus járműveket láthattunk!
A lányok rögtön találtak társaságot, így nem éreztem lelkiismeretfurdalást amiért én is az ismerős arcok felé fordultam
. Pár perc beszélgetés után elérkezett az indulás ideje. Meglepetésemre a sor elején találtam magam Pacsker kérésére. Gyorsan beprogramoztam a navit, nehogy szégyent valljak és elindultunk. Kicsit össze-vissza kanyarogva jutottunk ki a parkolóból, majd a turbo körforgó engem is megtréfált annyira, mint TZS-t, ehhez tényleg több gyakorlat kell úgy tűnik
. Végül csak kijutottunk a 6-os útra és a túra onnantól meseszép volt. A táj élvezetes, az úton szinte senki, kényelmesek krúzoltunk 80-al nagyjából, hogy a konvoj egyben tudjon maradni.
A végén pedig a Duna híd, amelyen mindenki elereszthette a gyeplőt, és vigyorgós csoportképeket sikerült lőnie Pacskernak.
Az utolsó pár méteren a nagy versenyzés közepette elmaradtam az elejéről, aminek meg is lett a böjtje - a sor eleje rossz felé fordult
de szerencsére pár telefonnal irányba sikerült állítani újra a bandát, így simán megérkezett mindenki a helyszínre.
Nagyon kellemes lett idén is a hely! A Duna közelsége, a kultúrált környezet, megfelelő infrastruktúra mind nagyban hozzájárult az élményhez.
Kiterítettünk pár óriási takarót, és máris beindult a "Japtimers-bölcsi"
közben pedig a nagyobbaknak az autó nézegetés, eszmecsere és barnulás a napsütésben jutott
.
Egy pillanat volt, amikor szabályosan elérzékenyültem: Zsolesz Carinajanal. Ahogy sorolta az építésnek a különböző fázisait szinte minden alkalommal a nevemet hallottam. Csak így összefoglalva esett le, hogy mennyit Googleztunk, kerestünk, gyűjtögettünk az öreg rozmárral közösen, amíg összeállt ez a kocsi
Használd egészséggel cimbora!
Amint vége lett a bemutatkozásnak már szólt is az ebédre hívó szó.
Itt én megejtenék egy apró kritikát: szerintem az ebéd finom volt, de lehetett volna még jobb is. Szimpatikus volt a készítő úriember, ezért is lepődtem meg egy kicsit. Félreértés ne essék: nem hagytunk belőle egy falatot sem a végére
jól esett azért.
Ebéd után el kellett mennünk a következő programra, de végig azt beszéltük, hogy milyen jól sikerült, élménydús nap volt ez.
Köszönjük mindenkinek!