Csupán egy szimpla autóvásárlás jó magyar módra...
Kedd este 21:20 környéke, felkerül a netre a napokban oly sokat emlegetett ominózus 3 ajtós, HONDA STARLET hátCSOkerekes autó.
Szolnok, kép nélkül, 1981, sanszos, hogy KP60/61-ról van szó.
A felrakás után pár perccel szemfüles Turan6 küldi Koszorusk-nak és nekem, hisz mindkettőnknek van ilyen.
Szerda reggel 6 és 7 óra közt anekdotázunk a míves hirdetésen, majd felhívom Kornélt nem-e vesszük komolyan. Az eredeti terv, hogy megvesszük közösen és jó lesz alkatrészbázisnak a versenyautókhoz. Szinte állapottól függetlenül jó lehet, hisz nagyon olcsó. Ő is gondolt rá, csak nincs ideje elmenni érte. Felajánlom, hogy intézem, de jelzem, hogy már biztos elkelt, hisz nagyon nagy a keletje manapság ezeknek. Ráadásul 3 ajtós is.
Eszünkbe jut, hogy Kornél pont aznap jön Pestre a Supra OT rendszámáért a központi okmányirodájába.
Ha lehet mégis menjünk ma együtt, jó bandázás, Japtimerses dolgokat is kell beszélni, hasznosan töltjük az időt.
Felhívom az eladót fél 8 környékén. Megvan még, nem érdeklődött más érte komolyan.
Kaszni 1-2 helyen rozsdás, de nincs elhanyagolva, mert korábban foglalkoztak vele. Fényezés nem túl szép, át kellene fújni. (nekünk mindegy, alkatrésznek kell). Rákérdezek, hogy még kerek vagy kocka lámpás-e, mivel legtöbbször fiatalabb évjárat kerül a téves forgalmi adatok miatt a hirdetésekbe. Kerek lámpás, hátcsokerekes
(ezek szerint a ritkább bugeye).
- Nekem innentől nincs nagyon alkatrész, ami most kellene a kocsimhoz (sárvédő kellett volna nagyon), de gondoltam segítek továbbra is, meg úgyis kisegítjük egymást Kornéllal, ha kell valami nem várt alkatrész a jövőben...
Rendben, mennénk érte, készpénz, nem kívánunk alkudni, nem húzzuk az idejét, adásvételivel hivatalosan hoznánk el. Szuper, tetszik neki, akkor a mienk, csak menjünk inkább holnap, mert ő Szegeden dolgozik és este 7-re érne haza.
Ma lesz Budapesten a veszprémi barátom, akivel közösen vennénk, így nem gond, ha csak este 9-kor is tud fogadni. (muszáj elsőnek lenni, eladják másnak).
Okok, neki tetszik a dolog, akkor mienk az autó és hívjam délután 4-kor amiatt, hogy mikor ér pontosan haza.
Rendben, még megkérem,hogy mentse el a számom és még egyszer megemlítem, hogy nekünk tutira kell.
Milyen szép is lenne... Hívom Kornélt, mondom mi van, már akkor mosolygunk, hogy ez nem fog ilyen könnyen menni, biztos lesz valami csavar.
Pszichológia folytatódik. 8 órakor még írok egyet az eladóra (tutira meglegyen a számom neki és érezze a szava súlyát), hogy akkor mi mennénk, itt a számom, a megbeszéltek szerint 4-kor hívom,
béreltünk trélert, minden kész az indulásra.
Reggel 9-kor ír rám egyik Toyotás cimborám, hogy "Matyi, ha minden igaz, ma lesz egy hátsókerekes Starletem".
Válaszolom neki, hogy aligha, mert ma megyünk érte trélerrel, feltéve, ha te is a Szolnokiról beszélsz.
- Most ez komoly? Tényleg mentek érte?
- Persze. Le van beszélve, mondta, hogy több vevővel nem is tárgyal, nekünk ígérte és béreltünk is már trélert.
- De mikor beszéltetek vele?
- Mondom 7 - fél8 fele.
- DE PONTOSAN MIKOR?
- Miért fontos ez? Nézem a telót, össze vannak vonva a hívások és az sms. Kinyitom, 8:05, 7:53...
- Küld egy print screen-t, hogy ő 7:33-kor beszélt vele és elvileg neki is odaígérte.
- Sajnálom! De tulajdonképpen az eladóra legyünk dühösek, hogy ilyen töketlen és elvileg neked is odaígérte. Mi megbeszéltük már a részleteket, az érkezést, béreltünk trélert, megyünk érte ma...
Nagy csend
Felajánlom a cimbimnek, hogy tudok egy sehol nem hirdetett homológ csöves, 3 ajtós, teljesen kilakatolt ugyanilyet. Megvéve hozzá a Koni gátlók, poli szilentek talán még öv és ülés is, sok cserealkatrész. Ha kell neki játszós autó, sokkal jobb alap.
Nagy csend.
Írom Kornélnak, hogy egy cimbora is érdeklődik és elvileg neki is odaígérte.
Beigazolódni látszik az eladóról alkotott előítélet.
Felhívom a Toyotás cimborát 11-kor. (Egyéb családi dolgokban is segítettem neki aznap). Beszélgetünk előbbiről, kérdez a csöves Starletről. Teljesen normális a kommunikáció. Kérdezem, hogy mire gondolt a P6-al (kereskedő, sokszor a profitszerzés miatt vásárol), csak egy kósza gondolat volt, játszósnak (amatőr szlalomokon, FRT-n.. indul egy elsőkerekes Corollával), de igazándiból megnézte az előző szezont, egy valag pénzt vitt el az egész és jött két profi 14 éves gyerek és elvert mindenkit Swiftekkel. Tulajdonképpen el is ment a kedve, eladja a Corollát is.
Magyarul teljesen lemondóan beszélt az egész játszós autó projektről, a Starlet már szóba se jött, meg gondoltam csak mondja, ha tovább érdeklődik, netán ránk ígér stb...
Kornéllal beszélek, mondom mik a fejlemények, abban maradunk, hogy fél-háromnegyed 4 fele érdeklődünk az eladónál (szkeptikusak vagyunk, ki tudja hány emberrel beszélt még azóta) és ha szóban minden ok, akkor felcsatolja a trélert és úgy jön Pestre okmányirodázni, majd megyünk tovább Szolnokra.
Eljön a délutáni időpont. Hívom az eladót. 2 csörgés kinyom.
1-2 perc után hívom a másik számomról, 2 csörgés kinyom. Fasza.. Ez nehéz szülés lesz. Ott a remény hátha csak 4-ig olyat dolgozik, hogy nem tud telefonálni.
Kornéllal folyamatos kontakt. Ő bekockáztatná, hogy felcsatolja látatlanban a trélert, hátha sikerül elérni mégis és minden az adott szava szerint bonyolódik.
Hívom az eladót 4-fél5 semmi. Kinyom. Próbálja Kornél, mint külsős érdeklődő, őt is kinyomja. Már nem túl sok esélyt adok a sztorinak.
Küldöm az eladónak az sms-eket (még kedvesen), hogy tréler már Pesten, bevásárolva az útra, csak a pontos címre és időpontra van szükségünk;
Legyen oly kedves visszaírni, vagy felvenni a telefont, mert a napunkat már a megbeszéltek szerint szabaddá tettük és várunk az indulásra; stb stb...
Folyamatosan el kezdem hívni 6 óra fele. Mindkét számról felváltva. Épp írok egy következő sms-t, erre megcsörget az eladó. Mifene?!
Visszahívom, felveszi. Hát épp Hódmezővásárhelyen vannak, lerobbant a céges trágya, fos Opel, nem tudja mikor érnek haza. Mondom semmi gáz, maximum elmegyünk értetek és felhozunk a trélerrel.
- Vidékiek, tudod milyenek, a saját szarukért vannak oda, inkább megcsinálják. Meg különben is 4 személlyel vagyunk.
- Nem gáz, mi egy 7 személyes Previaval húzzuk a trélert, elférünk.
- Valami szűrő lesz a baj, mindjárt megcsinálják.
Megbeszéljük, hogy 7-kor beszélünk, hogy hátha már látja mikor ér fel.
Közben Kornél (ide írja másik történetben) okmányirodában tépi az idegszálait. OT rendszámot nem adnak ki új biztosítás nélkül. Biztosítást meg nem csinálnak az új rendszám nélkül. Hurrá Magyarország!, ráadásul ezt az apró malőrt még sikerülne átlépni, de kiderül, hogy ELFOGYOTT az OT rendszám, így jöjjön fel másnap megint...
Kornél boldog, de legalább a remény megmarad közben a Starletre.
Hívom 7-kor a Starlet tulajt. Kinyom, kinyom, felveszi. Még Hódmezőn sz@pnak ezzel a szar Opellel (szitkozódik egy sort, a vidéki emberekről is), engedjük el a mai napot. Érti, hogy nekünk költség a tréler, de ő foglalkozik autószállítással is?!?! és a felesége Édesanyja úgyis itt van a 18. kerületben, ahol ő is élt évekig (kit érdekel?!...
), mennie kell hozzá, heti 2x jön fel, úgyhogy felcsatolja a saját trélerét és felhozza nekem ingyen.
Háát... szkeptikus vagyok, de úgyse tehetünk mást.
Kornélt hívom, induljon haza, így jártunk.
20 perc múlva csörög a telefonom.
Toyotás cimbi..?
- Szia Matyi, itt vagyok a Starletnél
- ?!?!!?!?!?!??!?
- Átnéztem, mentem vele, nekem nem kell
- De Te hogy kerültél oda? (persze tudtam), mondom az eladóval az imént beszéltem, hogy Hódmezővásárhelyen céges autót berhel
- Matyi, térjünk a tárgyra!!
- ... Nyilván felment az agyvizem, de próbáltam a célra koncentrálni.
(Gondoltam így próbálja kicsit enyhíteni a szitut.)
Ha nem kell nekem, akkor mondom milyen állapotú és ha nektek kell felhozom, ha már lent vagyok a trélerrel.
Az autó igazi falusi tuning. Ajtókárpit, motortér (mindenestül), lökhárító, díszléc fehér olajfestékkel lemázolva. Elöl pattog valami a keréknél, hátul búg, motor büdös, kaszni rohad, de szerkezetileg nem vészes stb..
Kérdezgetem, eleje nagyjából rendben és menthető? (Kornél ezt rakná fel a Beams projektre, nekem meg jönne elvileg cserébe kocka lámpás sárvédő).
Kapunk képeket is:
Édesjóanyám!
Mindegy, nekünk így is jó lehet.
Mondtam a cimbinek kérdezze meg mi az ár vége (nyilván az se érdekel, ha ő rátesz magának), én meg beszélek Kornéllal.
Az igények összetalálkoztak, persze, ha a cimbora megveszi saját névre/kereskedésre, mert mi értelemszerűen nem tudunk 100x kilométerről írni adásvételit.
Működik. Összekapcsolom a cimborát és Kornélt, hogy M5-M0 kereszteződésben találkozzanak és ott átgurítsák egyik trélerről a másikra. Hosszú éjszakájuk lesz, mert már rég elmúlt este 9 óra ilyenkorra.
Innentől működik a dolog.
Éjfél után üzenet Kornéltól, hogy hazaért és még a Japtimers nyakpánt mintadarabja is végre megjött
Happy End a vége.
Olcsóbb is lett a kocsi, nem is kellett lemenni érte, alkatrésznek jó lesz, de azért tanulságos.
Az a durva, hogy annyiszor volt hasonló eladókban részem, hogy már csak röhögtem rajta az elejétől kezdve.
Biztonsági játékos volt, pendingelt, minket, hogyha nem vinné el a magasabb ajánlat, akkor mi még a tarsolyba lehessünk. (legalább nem egyszerre hívott oda több vásárlót, hogy licitáljanak. Ilyennel is találkoztam már...)
A cimbora meg azért lehetett volna annyira gerinces, hogy jelzi, ne mennyünk, ne készüljünk a Starletért, mert ő megegyezett az eladóval és felülírt minket. Szépíti a helyzetét, hogy végül azért segített, fényképet küldött és felhozta Pestig.
Csak mellette szomorú, mert már számos üzletet vittem neki teljesen önzetlenül, profit nélkül. De hát ugye van, akinél üzletben tényleg nincs barátság...